[{"content":"Fotóalbum: Alpok_2016\n2016.07.25-302016.07.25 - 1. nap,\tDebrecen-Bad Gastein\t[900 km]6-kor indulok, 7-kor Füzzynél még szép az idő. M3 eseménytelen. Most az M0-át választjuk, végre nincs szűk szakasza, simán haladunk. Az M1-en 9:15-kor Bicske környékén zuhogni kezd az eső. Megint kezdődik :( Felvesszük az eső-ruhát, aztán irány tovább. Hegyeshalomnál hosszú várakozó kocsisorok. Azt mondja Füzzy megint olyan ez a hely, mint gyerekkorában. A sok sáv végül egy sávvá szűkül, és az osztrák határőrök minden kocsiba benéznek. mi a motorokkal szerencsére előre tudunk gurulni, és a katonák is csak intenek hogy tovább. Délben Bécsnél szendvicsezünk, aztán A2, S6 majd A9-es aztópálya Liezenig. Egyre durvábban esik az eső, és egyre lassabban tudunk haladni. Délután 4 óra, még vagy 100km van hátra, de Sankt Martin körül annyira szakad, hogy kiállunk egy időre egy benzinkút óvó fedele alá. Van wifi :) tudunk is kicsit csetelni Viktorékkal.A szálláshoz egész közel még épp nyitva találunk egy Billát. Így sikerül finom meleg “libakése” szendvicseket vacsorázni. Évek óta üdítő pont ez a egy-egy fárasztó motorozás közben Ausztriában. Negyed nyolc körül elfoglaljuk a szállást, aztán egy forró fürdő után kicsit optimistábban tekintünk a jövőbe.2016.07.26 - 2. nap,\tBad Gastein-Arabba\t[260 km]Irány a Dolomitok! Reggel szakadozó felfőzet a környékbeli hegyeken. Szuper. A tegnapi volt a szükséges rossz, de ma már kellemes alpesi utakon motorozunk az idei csillagtúránk központja Arabba felé. A Felbertauern panorámaúton vágunk át a hegyen. Az alagút után már nagyon szép idő van, ezért lekanyarodunk a Staller-nyereg felé, hogy ott lépjünk át Olaszországba. Fölfelé egy kicsit megázunk de a hágón már levesszük az eső ruhát.Staller sattelen váltott egyirányúsítás van, mert az olasz oldali szerpentin nagyon szűk. Pont úgy érkezünk, hogy állnunk kell 45 percet amíg zöld jelzést nem kapunk. Jó is ez így! Pihenünk a fenti tó partján, megnézzük a határköveket. Az államhatár és a tulajdonképpeni hágó azonos, a schengeni egyezmény miatt nincs őrség de az őrhely épülete még megvan. Innen fentről nagyszerű kilátás nyílik az olasz irányban lévő tengerszemre. Szép az idő, szuper ez a hely, sokat fotózgatunk, gyönyörködünk. (Talán ez az idei túra fénypontja) A hágóból kivezető hirtelen úgynevezett 88-as szerpentinnel induló olasz hágóút-szakasz esése igen-igen meredek, de nagyon szép igazi magashegyi út. Tetszik! A Furkel-hágón megyünk tovább, ami szintén egy keskeny kis út, de itt kicsi a forgalom és szép a panoráma. Elég meredekek a visszafordítók, egy helyen 15%-os emelkedő is van :)A környéken Bruneck az egyetlen \"nagyváros\" ezért itt keresünk egy Lidlt hogy megvegyük a vacsorára valót. Már nincs messze a szállás de újra esni kezd. A Campolongo-hágót esőben nyomjuk végig de ez még így is jó :) Arabba egyébként egy 1600 méteres magasságban fekvő igazi alpesi hangulatú kisváros, tökéletes választás egy Dolomitok csillagtúrához. A szállás is kellemes alpesi kis muskátlis panzió.2016.07.27 - 3. nap,\tDolomitok hágó kör #1[180 km]A Pordói-hágó felé indunk. Kellemes szűk kanyargós út, már elég jól ismerjük. Ebben a pár napban legalább nyolcszor megjártuk a Pordóit, esőben, vizesen, hidegben, szárazon és egyszer még napsütésben is sikerült :) Pár éve felmentünk Sass Pordoi-ra a Dolomitok első kötélpályáján, most csak lentről szemlélődünk kicsit.Canazei után keletnek fordulunk fel a Passo di Fedaia-n. A Fedaia-tó nagyon szép, és itt egy igazi monumentális völgyzárógát. Végig gurulunk rajta a macskakövön, fölötte parkolunk ahonnan nagyon szépen rá lehet látni. Itt még nem jártam, veszek is hágó-matricát a dobozomra. A gát északnyugati végénél lévő geoládába elhelyezek egy utazó ügynököt. Az a küldetése, hogy egyszer majd hazaérjen hozzám Debrecenbe. Kíváncsi leszek sikerülni fog-e neki. Tovább megyünk, meg-megállunk, fotózunk, gyönyörű a táj, kiérdemelten vannak itt az UNESCO World Heritage táblák. Még az Alleghe tó előtt megállunk tankolni, éppen még a déli siesta előtt. Nem indul be az XX, a kutas segít bebikázni. Úgy tűnik a sok megállítás, indítás, nem tett jót az aksimnak (ami még kevesebb mint egy éves). Fél kettőre érünk vissza a szállásra. Egy gyors böngészés aztán irány aksit venni. Közben szakadni kezd az eső. Pozza di Fassa előtt találunk egy kis motorszervízt ahol pont van a polcon megfelelő. A tulaj kedves, mondja hogy egy órát még tölti, addig menjünk el pizzázni.Mire visszaérünk elállt az eső, pöccre indul a rigó, minden okés. Hazafelé pont a Pordói hágó tetején lett meg az Aprilliában a 100.000. km, tökéletes hely a jubileumra, gratulálok Füzzy! :) Este még körbesétálunk Arabbában. Nyugis kisváros, és van egy Michelin Guide -ban jegyzett étterme is.2016.07.28 - 4. nap,\tDolomitok hágó kör #2[220 km]Pocsék az idő, de valami kis kört csak kellene menni a környékén. Legyen az első megálló a Sella-hágó. Nincs az a kifejezetten motoros idő, maradjunk ennyiben. Következő a Gardena-hágó. Nincs nagy tömeg, szép a táj, és még nem esik, itt kicsit többet időzünk.Jön a Valparola majd a Falzarego-hágó. Jól ismerjük már, láttuk már szebb arcát is. Komor hangulata van most ebben a szomorkás időben. A Passo Giaun szép nagy köd van és csepereg, de legalább nincs hó mint pár éve :) Visszaindulunk Arabba felé. Eláll az eső, sőt kisüt a nap! Egy kis kiépített terasznál parkolunk le, innen fentről, gyönyörűen rálátni az alattunk elterülő völgy kis falucskájára. Levesszük az esőruhát, kicsit nézelődünk, aztán cseperegni kezd, felvesszük az eső-ruhát és viszagurulunk a szállásra. Még korán van, és oszlanak a felhők. Elhatározom hogy elgurulok megkeresni egy geoládát a Lago di Carezza mellett. Kicsit tartok tőle, mert előttem utoljára 3 éve volt sikeres megtalálása. A hely gyönyörű! Egy tökéletes kis kirándulóhely. A tó leírhatatlan. Mindig is szerettem a különlegesen kék vízű alpesi hegyi tavakat, de azt hiszem eddig ez a legszebb. A tó körül kiépített sétány található, melyen számtalan legenda olvasható a tóról és a Latemar hegyről. A stégen lehet fényképezkedni a háttérben lévő kopasz csúcsokkal, és a vízben tükröződő képmásukkal.Oda és visszafelé is a Karrerpasson megyek keresztül. Az idő szép, az aszfalt tökéletes és végre száraz! El is határozom, hogy ezt Füzzynek is megmutatom. Pláne hogy nem találtam meg a ládát :) Este nagyon jót vacsorázunk a Miky's Grillben amit még tegnap kinéztünk.2016.07.29 - 5. nap,\tDolomitok hágó kör #3[235 km]Végre egy nap mikorra végig szép időt jósolnak. Azt a nagy kört tervezzük be mára, amit 2012-ben is megcsináltam. Akkor Uttendorfból \"ugrottam át\", most jóval szerencsésebb a helyzetet, itt vagyunk a Dolomitok kellős közepén a Pordói lábánál. Így sokkal kényelmesebb, nem kell rohanni, van idő jobban kiélvezni. A Forcella Staulanza szuper kanyargós tökéletes és száraz aszfaltján kezdünk. Csupán 1773m magasan van a hágó, de hatalmas sziklás csúcsokban gyönyörködhetünk köröskörül. A turistaházban tudok venni hágómatricát, ilyenem még nem volt.Egy Dont nevű kis faluban kell nyugatra fordulnunk a Passo Duran felé, nem is olyan könnyű megtalálni :) Ez az északi szakasz olyan igazi szűk kis bükki hegyi ösvényre emlékeztet, csak hibátlan aszfalttal. Baromira tetszik. A Passo Ceredán megyünk tovább, nyugis kis forgalmú, tökéletes. A Rolle-hágó most nem tetszik annyira. Sok a motoros, egy murvás parkolóban bénáznak a parkolással. Megyünk tovább Valles-hágóra. Itt eléggé elkezdenek gyülekezni felhők. Fentről a kis kápolnától lövünk pár szép fotót. Jó hangulata van ennek a helynek. A San Pellegrino-hágó jön, vannak jó meredek szakaszai de maga a hágó-térség nem nagyon tetszik. A síszezonban lehet itt nagy élet, sok a nagy szálloda. Sétálok egyet, de sehol nem tudok matricát venni. Eddig egy nagyon jó kört mentünk, az idő, az út, a táj, minden tökéletes volt. Mivel még van idő estig, irány a Karrerpasson keresztül a Karer-tó. Brutálisan jót motorozunk itt, nem is baj hogy vissza kellett jönnöm még egyszer a tóhoz, még mindig szép. :) Megkeressük a geoládát, sétálunk egy kicsit, aztán a Pordóin keresztül irány a szállás. Holnap még hosszú út vár ránk.2016.07.30 - 6. nap,\tArabba-Debrecen\t[1060 km]A hazaút a Campolongo-hágóval kezdődik, végre szárazon is kipróbálhatjuk, jól indul a nap :) Az első 100km még nem autópálya, viszonylag nagy a forgalom de olaszos stílusban dinamikusan haladunk. Nagy torlódások vannak az osztrák autópálya szakaszokon is, és egyszer csak megáll mindenki. Egy lezárt alagút, valahol a túloldalán baleset lehet. Mindenki piknikezik az álló kocsisorok között :) szerintem ők már láttak ilyet. Mi a motorokkal előre gurulunk egészen az alagút előtti piros lámpáig, aztán mi is szendvicsezünk egyet.Eddig is komoly forgalom volt, de ami ezután kövezett az maga volt a rémálom. Ilyet én még nem élem át. Bécstől Budapestig minden sáv tömve, minden pihenő és benzinkút teljesen tele, a kútfejeknél mindenhol kígyózó sorok. (még szerencse hogy mi bírjuk benzinnel az M3-ig) A közlekedési kultúra balkáni magasságokban. A belső sáv lassabban halad mint a külső, de jellemzően mindegyik 100 alatt. Senki nem húzódik le, inkább betart a többieknek. Először értetlenül nézzük a helyzet, különösen hogy szinte mind német rendszámos. Csak később esik le hogy ezek törökök. Most mennek hazafelé a nyári szabadságukra Németországból, ezzel gyakorlatilag használhatatlanná téve a mi kis M1-es autópályánkat. Mivel ők az M0-án mennek ezért mi inkább gyorsan keresztül a fővároson, ahol lehet a buszsávokat használva. Az M3 bevezetőn egy gyors tankolás, aztán már csak otthon állunk meg.Köszi Füzzynek a társaságot. Évek óta egyre többet ázunk, jövőre valamit máshogy kell csinálni. :)Motoros üdvözlettel:\nPaZso Fotóalbum: https://photos.app.goo.gl/eYdnzo1atP2YyTv7A\r","date":"2016. 07. 25.","externalUrl":null,"permalink":"/motorozas/2016-alpok/","section":"Motorozás","summary":"","title":"2016 – Alpok","type":"motorozas"},{"content":"Sötét van\u0026hellip; Csak halk csörgés hallatszik, a saját lélegzeted és a szíved dübörgése. Szorít a bőrruha, ahogy kiegyenesedni próbálsz benne, de nem küzdesz ellene. Előrehajolsz, fellélegzel, mélyet sóhajtasz. Fény villan a szemed előtt, majd ujjad érintésére feldübörög a GÉP\u0026hellip;\nBal lábad alatt csattan a váltó, az ember és a hatalmas tömeg együtt lendül előre. Combod közé szorítod a vibrálva reszkető lovadat, nyugtatóan suttogsz neki, ahogy gyorsításra ösztönzöd. Máris lecsitul, ott van, ahol igazán otthon érzi magát: a sebesség mámorában.\nApró rezzenésekkel veszi a következő fokozatokat, a fákkal szegélyezett, kanyargós, fekete aszfaltcsík pedig egyre gyorsabban gördül tova alattatok az éjszakában\u0026hellip;\nMost kezdtek élni, ahogy az első kanyarhoz érve egy pillanatra mintha megtorpannátok, majd rázuhantok az ívre. Gondolataid összesimulnak a ménnel, érzed, amit ő érez. Lüktető varázs, szédítő, émelyítő erő, ami a nyeregbe présel\u0026hellip;\nMosolyogva hagyod zabolátlan csikódat tombolni, csak olykor-olykor fogod vissza, vigyázva rá.\nEz a ti harcotok! De nem egymás ellen, hanem egymás oldalán.\n/Anonymous/\nA motorozás régóta fontos része a szabadidőmnek. Gyerekkori élmények, régi motorok, hosszú túrák és az utóbbi időben egyre több versenypályás kaland köt hozzá. Mindegyik másért különleges: a túrázásban az utazás és a felfedezés szabadságát szerettem, a pályán pedig a koncentráció, a vezetéstechnika és a folyamatos fejlődés jelenti a kihívást.\nEzen az oldalon összegyűjtöttem a motorjaim történetét, a hozzájuk kötődő emlékeket és a két keréken szerzett élményeimet.\nMZ ETZ 125 – a kezdetek\r#\rMég mindig megvan a 125-ös ETZ-m, amely egykor apukámé volt. Gyerekkorom meghatározó motoros élményei kötődnek hozzá. Ma már több mint harmincéves, de igyekszem vigyázni rá. Mindig lesz számára hely a garázsomban.\n2000 novembere óta van korlátlan „A” kategóriás jogosítványom, négy év A1-es motorozás után.\nAz MZ-től a Kawasaki GPz 500S-ig\r#\rIfjú motorosként négy évig gyepáltam a kis SB51-es Simsonomat, mielőtt ráültem az MZ-re. Emlékszem, össze sem lehetett hasonlítani a kettőt: 100 km/h végsebesség, öt sebességi fokozat! :)\nAz első próbálkozásom majdnem bukás lett: nem engedtem ki elég finoman a kuplungot, és a gép egykerékre állt. Meglepődtem, de azért nagyon élveztem.\nSzerettem az MZ-met, de nagy vágyam vált valóra, amikor megvettem a Kawasakit.\nKawasaki GPz 500S\r2004 novemberében vásároltam egy kissé koros, de hibátlan állapotú Kawasaki GPz 500S túramotort. Az 1991-es évjáratú gép vízhűtéses, soros, kéthengeres, négyütemű motorral készült, hengerenként négy szeleppel és két, lánchajtású, felülfekvő vezérműtengellyel. Az én példányom a 60 lóerős változat volt.\nGyönyörű és kényelmes motor volt. Alacsony fordulaton érezhetően dohogott, magasabb fordulaton viszont a kiegyensúlyozó tengelynek köszönhetően egészen simává vált a járása.\nHonda CBR 1100XX Super Blackbird – a nagy szerelem\r#\rHonda CBR 1100XX Super Blackbird\r2007 februárjában lecseréltem a GPz-t a nagy szerelmemre, a Rigóra: egy Honda CBR 1100XX Super Blackbirdre.\nHihetetlen motor! A 2001-es, befecskendezős, vízhűtéses, soros négyhengeres gép már alacsony fordulaton is nyomatékos, 2000-es fordulattól jól használható. Igazi kezesbárány – de ha az ember elkezdi forgatni, előbújik belőle a vadállat. A vadrigó. ;)\nSzámomra ő jelentette az ideális túramotort.\nMotorozás és versenypálya\r#\rA motorozás számomra ma elsősorban a versenypályán nyújt különleges élményt. A pályamotorozás egyszerre adrenalin, kikapcsolódás és folyamatos fejlődés, miközben egyre jobban megismerem a motorom viselkedését és a saját képességeim határait.\nKemény féktávok, gyors kanyarok, mélyre döntött motor, az aszfaltot súroló térdkoptató, az ideális ív megtalálása, technika, tanulás, koncentráció és összhang.\nYamaha YZF-R1 RN22 \u0026lsquo;BigBang\u0026rsquo;\rEgy szép gondolat a motorozásról\r#\rTudod, támadni, harcolni, minden kanyarban szembenézni a halállal, szép és jó. De nem minden egy motoros életében. Egy motor ennél sokkal több.\nÉrzed a szél leheletét az arcodon\u0026hellip; Véletlenül találsz egy festőien szép, kanyargó utat a tavaszi virágokkal teli réten. Kereked alatt fut az út végtelen aszfaltcsíkja, mely a távolban izzó nyári égbolton ér véget.\nTélen csikorgó fagy gyötör\u0026hellip; Ilyenkor hűséges társaiddal egy csésze forró kávé mellett összejössz, és a szívedben érzed a barátság melegét.\n/Aduß/\nTúrák\r#\r","date":"2016. 07. 25.","externalUrl":null,"permalink":"/motorozas/","section":"Motorozás","summary":"","title":"Motorozás","type":"motorozas"},{"content":"","date":"2016. 07. 25.","externalUrl":null,"permalink":"/tags/motoroz%C3%A1s/","section":"Tags","summary":"","title":"Motorozás","type":"tags"},{"content":"","date":"2016. 07. 25.","externalUrl":null,"permalink":"/","section":"PaZso","summary":"","title":"PaZso","type":"page"},{"content":"","date":"2016. 07. 25.","externalUrl":null,"permalink":"/tags/","section":"Tags","summary":"","title":"Tags","type":"tags"},{"content":"","date":"2016. 07. 25.","externalUrl":null,"permalink":"/tags/t%C3%BAra/","section":"Tags","summary":"","title":"Túra","type":"tags"},{"content":"Fotóalbum: Svájc_2015\r2015.07.24-29\rAz ideji túra célpontja Svájc. Qumm volt olyan kedves és felajánlotta, hogy ha arra felé megyünk akkor tud szállást biztosítani. Füzzy barátomnak is tetszett az ötletet. Az oda-visszaútra igyekeztem a legtöbb hágót és látványutat felfűzni. Ha szükséges, az időjárás függvényében úgyis lehet majd rövidíteni.2015.07.24 - 1. nap,\tDebrecen-Fusch\t[1 029 km]\rReggel korai start. A tiszaújvárosi lehajtó jó messze van még a várostól, legközelebb inkább Polgárnál jövök le. 7-kor vagyok Füzzynél, irány az M3. Budapesten épp tart a reggeli csúcs, motorral azért nem annyira vészes: használjuk a busz sávokat és néhol picit az üres kerékpársávokat is. Az M1-en már tankolni szeretnék de a Shell kúton rendszerhiba van, egyik kútfej sem működik. Az osztrák autópálya matricákat azért beszerezzük, majd sikerül menni még 50km-t egy másik kútig. Egész jó az XX fogyasztása autópálya tempóban :) Következő megálló egy kulturált Rastplatz, már Ausztriában. Van tiszta mosdó, shop, padok, asztalok. Szendvicsezünk aztán gyerünk tovább. Nagyon meleg van, a napszemüvegemet pedig sikerült eltörni. (rossz ómen) Graz-ig még autópálya. Szörnyű ez a hőség. Füzzy azt mondja már nagyon fáradt, így itt kicsit többet pihenünk. Viberezik kicsit a kedvesével. Végre elhagyhatjuk az A2-t és jönnek a hágók.\rElső hágó a Handalpe. Kellemesen kanyargó kis hegyi út szép panorámával. Igazi felüdülés 700km autópálya után. Még nem esik, de nagyon sötét felhők vesznek körül minket. Minden felől esőruhába öltözött motorosok érkeznek. Mi még nem öltözünk be, gyors fotó aztán indulás tovább, hátha megússzuk szárazon. Sajnos nem :( Kupaktanács: megyünk tovább, de ahol lehet majd keresünk főutat. Ázunk sokat, de néha kisüt a nap is. Ilyenkor látszik hogy igazán szép ez a vidék. A Klippitztörl-hágó szép időben szuper lehet.\rA Sölkpass az eső miatt sajnos kimarad, de legalább lesz még mit megnézni errefelé legközelebb. 8-ig kellene a szállásra érni, mivel láthatóan az már nem fog menni, felhívom a tulajt. Szerencsére nem probléma, megvár minket. 9-kor érkezünk, szép kis osztrák muskátlis panzió a hegyek között.\r2015.07.25 - 2. nap,\tFusch-Baar\t[529 km]\rEsőre ébredünk, mindenfelé sötét felhők, sajnos nem egy futó zápornak tűnik. Reggeli, beöltözés, indulás. Szerencsére mire a Pass Thurn hágóra érünk már nem esik. Le is vesszük az esőruhát. Gyönyörű ez a völgy, Cortinára emlékeztet.\rSzembe jön kb 10 db egyforma tűzpiros R8 Spyder. Jó ez az út :) Kitzbühel-ben tankolunk, itt már gyönyörű napsütés van. Megbeszéljük hogy ha ilyen szép marad az idő mégis megpróbáljuk az egyik hágókört. Az A12-n megyünk Mötz-ig hogy haladjunk. Insbruck előtt stau. Végeláthatatlan tömött kocsisorok. Szerencsére motorral vagyunk, a sorok között szépen óvatosan magunk mögött hagyjuk a dugót. A Fernpassstraße nagyon szép alpesi út, de nagyon nagy a forgalom. Megállunk egy bikerpoint-on. Hihetetlen a panoráma, alattunk a Blindsee azúrkék vize mesébe illő. Lermoosba érve megint esik. A Ducati étterem teraszán vesszük vissza az esőruhát, és hamar indulunk bízva benne hogy lehagyjuk a felhőt. A Namloser Sattel-en keresztül megyünk tovább. Tökéletes minőségű igazi alpesi panorámaút, nagyívű kanyarokkal. Felmegyünk a Hahntennjoch-ra. A felhőszint fölött vagyunk. Tejköd amerre csak nézünk. Olyan 50m lehet a látótávolság, gyakorlatilag semmit nem látunk. Ez Ausztria legészakibb alpesi hágója. A tájékoztató táblákon nézzük a fotókat, gyönyörű lenne itt a panoráma, de mi ezt most nem látjuk.\rÉszrevesszük hogy a jobboldali kormányvégsúlyom kitekeredett, jó hogy nem hagytam el. Most van szükségem először az ülés alatt lévő Hondás szerszámkészletre. :) (Szerencsére ez volt a legkomolyabb műszaki probléma)\rJó minőségű, ritmusosan kanyarós út visz lefelé is. Már száraz az út, jó itt motorozni, van is sok motoros Európa minden tájáról. Leérünk Imstbe. Kedves kisváros, kicsit körbejárjuk hála a GPSnek, aki rossz helyen kereste a Billát :) Végül mégis megtaláljuk, és eszünk egy fincsi meleg libakése szendvicset (á lá MGP). Hmmmm... :) Még egy utolsó tankolás, mert innen már csak 200km van hátra. Szinte végig autópálya lenne, de az Arlberg alagutat éppen felújítják, ezért minkét irányból le van zárva. Az autópálya teljes forgalma rá van terelve az Arlberg-hágóra. Ez a hágó Ausztria legszebb alpesi útjainak egyike. Szerettem volna látni, de most zuhog az eső, magasan vagyunk, hideg van és mindkét sáv tömve lépésben araszoló autókkal. Gyakorlatilag semmit nem látunk a tájból, de a motorozást sem tudjuk itt kiélvezni. Vissza kell még jönni ide szép időben, ha nincs ekkora forgalom. Liechtensteinbe érve szikrázó a napsütés. A vámos unottan továbbinti a motorosokat. A utcák kihaltak, semmi forgalom. Nem tűnt fel hol a határ Svájc és Liechtenstein között, ezért csak Baarban szerezzük be a svájci éves matricát. Zug kanton csodaszép, gyönyörű bodorfelhők, napsütötte dimbes-dombos táj. Még megállunk csinálni pár fotót mielőtt megérkezünk Qummhoz.\r2015.07.26 - 3. nap,\tStelvio-hágó\t[652 km]\rGyönyörű napsütésre ébredünk. Erre a napra jósolnak szebb időt, ezért ma csináljuk a nagyobb svájci kört. Landquartig autópályán megyünk, aztán tovább Wolfgangpass majd a Flüela-hágó. A Schottensee partján állunk meg. A levegő friss, az ég kék, a fű zöld, az út száraz, mi pedig itt motorozunk. Mi kell ennél több? :) Következik a Reschenpass (1507m) észak felől. Itt elég nagy a forgalom. Malles Venosta előtt pihenünk kicsit, ma először Olaszországban. Aztán vissza Svájcba, Tschierv -ben tankolunk, és felmegyünk a Ofenpass (2149m) finom kanyarjain. Nagyon szép környék. Egy hosszú alagúton keresztül átmegyünk ismét az olasz oldalra. Végigmegyünk a Lago di Livigno hatalmas völgyzáró gátján (kicsit most alacsony a vízszint). Itt van a határátkelő, de a vámos itt is továbbint. Livignoban egy óriási lakóautó-kikötő mellett haladunk el. Hihetetlen mennyiségű lakóautó, de olyan zsúfoltan mint a heringek. Livigno sajátos hangulatú hely gyönyörű környezetben a hegyek között, de nem tudom így élvezném-e. Szerencsére mi motorral vagyunk, semmi kötöttség, semmi zsúfoltság. Gyorsan megyünk is tovább az Eira és a Foscagno hágókon keresztül Bormio-ig, hogy a nyugati hágóúton mehessünk fel a Stelviora.\rA Stelvio-hágó a mai nap csúcspontja. Régóta szeretnék eljutni ide. Ez az Alpok és egész Európa a második legmagasabban fekvő, aszfaltozott, autóval járható hágója (2757m). A wikipédián ezt írják róla: \"Mindmáig megmaradt az egyik legtisztább, legizgalmasabb és legvarázslatosabb hegyi játszótérnek a motorkerékpárosok világában.\" Én sem mondhattam volna szebben :) Fölfelé nagyon jót kergetőzünk Qummal, tetszik a nyugati oldal.\rA hágón elég sokan vannak. 4 óra van, uzsonnaidő :) Megveszem a dobozomra hágómatricát, aztán jöhet egy Brat würste. Ez itt állítólag nemzeti eledel: grillkolbász és sok savanyú káposzta egy nagy buciban. Fincsi, és most nagyon jól esik. Még készítünk pár fotót, aztán a keleti (egyesek szerint északi-) hágóuton 54 visszafordító kanyaron kígyózva jutunk le. Láttam már pár hágót, de eddig ez a legkeményebb. A szűkülő lefelé lejtő jobbos hajtűkanyarok a legnehezebbek. Ha jönnek szemből is, akkor nagyon kevés a hely. Ide ne jöjjön senki megfelelő rutin nélkül. Megizzaszt rendesen. Egyszer majd érdemes lenne visszafelé is kipróbálni.\rEgy ideig ismerős szakaszon megyünk tovább, megint az Ofenpass jön, majd Silvaplava-ig a 27-esen onnan a Julierpass (2284m) -on keresztül haladunk tovább fel az A13-asra hogy minél gyorsabban hazaérjünk. A pályán még jól elázunk, de örülök hogy ezt leszámítva egész nap szép időnk volt. Picit hosszúra sikerült ez nap, fél 10-re érünk haza. Qumm szép kört tervezett nekünk, nagyon szuper motorozós nap volt ez. Régi vágyam volt eljutni a Stelvio-hágóra, és ez most teljesült. Boldog vagyok.2015.07.27 - 4. nap,\tsvájci kanyargás\t[379 km]\rAz előrejelzés alapján mára nagyobb az esélye az esőnek, ezért még este azt beszéltük meg hogy nem megyünk túl messzire. A Zürichi tó környékén fogunk motorozni. Hegyek, tavak, kisebb hágók. Mindig abba az irányba megyünk, amerre nincs sötét felhő :) Először a tótól délre motorozunk egyet. Egy kilátópontnál leülünk megcsodálni a panorámát. Egyelőre szépen süt a nap. Kellemes kis bárányfelhők lebegnek a tó fölött, esőnek nyoma sincs.\rTovább megyünk a Sihlsee tavon átívelő szép hosszú hídon, majd egy nagyon élvezetes kis kanyargós út következik a Sattelegg hágón keresztül. A Rickenpass után Eschenbach környékén tankolunk aztán észak felé fordulunk, ott kevésbé felhős. Ahol szerpentinnek tűnő rész van a térképen, oda lekanyarodunk :) Hihetetlen. Mindenfelé tökéletes minőségű kis hegyi utak, rendezett hangulatos alpesi települések, kiszámíthatóan közlekedő emberek és persze a jellegzetes tehéntrágya szag :) Szép ez a vidék. Amióta reggel kijöttünk a garázsból, csak hegyek között motorozunk. Nagyon tetszik, szerintem ez Svájc esszenciája. Délután 5 körül elindulunk vissza, hogy még legyen idő vacsorát is készíteni. Kicsit pályázunk, aztán még végigmotorozzuk Qumm \"munka utáni kör\"-ét levezetésképpen :) Rendesen megdolgoztatjuk a gumikat. Kár hogy Debrecen környékén nem tudok egy ilyen kört menni munka után. A Svájci Alpok nagyon jó hely.2015.07.28 - 5. nap,\tBaar-Padola\t[523 km]\rA korai indulásból fél 9 lett :) Qumm nagyon jó vendéglátó, a finom reggeli után gyors pakolás, elbúcsúzunk, és irány Olaszország. Az első érdekesség a mai útvonalunkon a Silvretta Hochalpenstraße. Ez az egyik legkedveltebb magashegyi út Ausztriában. A sok hajtűkanyarja igazán élvezetes lenne, de sajnos most több ponton zajlik építkezés vagy útfelújítás, így azért nem az igazi. Most már rutinosak vagyunk, még a felhőszint előtt megállunk nézelődni, tanulva abból ahogy Hahntennjochon jártunk :) Fentről a látvány gyönyörű. A völgyzárógátnál is készítünk pár képet, de itt is nagy a tömeg és építkeznek. Kicsit kezdek aggódni hogy túl sokat terveztem erre a napra.\rSöldennél még beiktatunk egy kis kitérőt. Qumm ajánlotta hogy ha már itt megyünk el ne hagyjuk ki, mert az Ötztaler Gletscherstraße az Alpok legmagasabbra vezető aszfaltos útja, a tetején van Európa legmagasabb közúton elérhető pontja. Megtaláljuk. Az én GPS-em magasságmérője 2828m -t mutat, a Füzzy GPS-e az alagútban még picit többet is :) Nagyon örülök hogy sikerült ide eljutni, lenyűgöző hely. Két gleccser is van itt, bár most kicsit koszosak, télen biztosan még szebb. Harapni lehet a friss levegőt, a panoráma pedig leírhatatlan. Ezt egyébként mi sem jelzi jobban, mint hogy Füzzy már percenként áll meg fotózni :D\rA Timmelsjoch-hágó következik, egy nagyon régi történelmi hágóút ami összeköti Ausztriát és Olaszországot. A hágócsúcson a hütte teraszán 2500m magasan iszunk is egy finom eszpresszót. (az olasz és az osztrák kávé is finom, ez meg ugye pont a határon van) Egyébként nem csoda hogy ez az út a Giro d’Italia kerékpárverseny útvonalának is része, nagyon jó itt motorozni is, és nem csak a látvány miatt ;) A hágó olasz bejáratánál az extrém formájú Granat névre hallgató skywalk kilátónál várom be Füzzyt. Pompás kilátás nyílik innen a völgy alján fekvő Moso in Passiria nevű kisvároskára. Az A22-re a Jaufenpass-hágón keresztül megyünk ki. Tökéletes motoros élményút rengeteg baromi jó ívű kanyar egymásután kellemes szintemelkedéssel. Szuper jót motorozunk itt.\rMár elmúlt fél 7 és még messze vagyunk, ezért Vipiteno és San Benedetto között igénybe veszünk egy kis fizetős pályaszakasz is, aztán az SS49-en tempózunk San Candidóig. Először meglepően nagy a dugó a szerpentinen, így estefelé furcsállom is picit. Miután sikerül mindenkit leelőzni, kiderül, hogy 2 szalmabála szállító traktor okozta a fennakadást. Ezután már alig van forgalom. Padoláig az SS52-n megyünk, hibátlan kanyargós kis erdei út jutott a nap végére, rettentően élvezem. Kicsivel 8 után érünk a szállásra. Ahogy a foglaláskor ígérték van biztonságos parkoló a motoroknak. A mélygarázsban parkolunk a tulaj TT-je mögött :) Vacsorázunk egy jót, aztán lélekben készülünk a hosszú hazaútra.2015.07.29 - 6. nap,\tPadola-Debrecen\t[1 002 km]\rSajnos esőben indulunk. Így picit lassabban tudunk haladni a tervezettnél. A forgalom is elég nagy. Nagyon hosszúnak tűnik ez a szakasz, mire elérjük az osztrák autópályát már majdnem 11 óra. Esőben fárasztó autópályán motorozni. Az ülőgumóim sajognak, a jobb kezem zsibbad és a jobbos csizmám beázott. Alig várom a megállókat. A sisakban szóló a stand-up comedy miatt talán kicsit könnyebben fogynak a kilométerek. Jók ezek a humoristák. Fél 4-kor érünk Bécs elé, ekkor végre eláll az eddig egész nap áztató eső. Most már jól haladunk: még egy megálló az M1-en, majd az M3 bevezetőn egy utolsó tankolás és búcsú Füzzytől hisz már majdnem otthon is vagyunk. Beszélek Andival, otthon esik. Szerencsére mire megérkezem már elállt, locsolni legalább nem kell :) Fél 9-kor érek haza, nagyon örülök mert még mindenki ébren van, jó újra itthon!\rEz az idei túra is elég tartalmasra sikerült. 6 nap, 4200km. Sokat motoroztunk, csoda helyeken jártunk. Sok szép hágó, kellemes látványutak. Svájc mesés hely. Megismerhettük picit Svájc esszenciáját, és persze Qumm munka utáni körét, (amit azért irigylek egy kicsit) közben pedig nem sokat mentünk egyenesen :) Jó sok időt el lehetne itt tölteni, csak ne lenne ilyen messze. Idén picit többet áztunk mint szerettük volna, de a motoros hamar szárad ;)\rKöszi Füzzynek a társaságot, Qummnak pedig a meghívást, a fejedelmi vendéglátást és a svájci túravezetést.\rMotoros üdvözlettel:\nPaZso\rFotóalbum: https://photos.app.goo.gl/oGYgwR9ijy7cNrDz7\rTérkép: 2015 Svájc túra útvonal\rKépek\r#\r","date":"2015. 07. 24.","externalUrl":null,"permalink":"/motorozas/2015-svajc/","section":"Motorozás","summary":"","title":"2015 – Svájci Alpok","type":"motorozas"},{"content":"Fotóalbum: Dolomitok_2013\n2013.06.24-29 Az egész úgy kezdődött, hogy egy régi ismerősöm Qumm, Fokvárosból Svájcba költözött és vett egy motort. Jól meg is beszéltük, hogy nyáron motorozhatnánk egyet valahol félúton. Sajnos a munka miatt neki csak egy hosszú hétvége fért bele, nekünk meg vasárnapra már itthon kellet lenni. Végül ha picit korlátozottan is de mégis csak összejött a közös gurulás, és legalább tudtunk dumálni.Az idei túrába Füzzyvel közösen vágunk bele. Még tavaly felmerült hogy legközelebb mehetnénk együtt. Szeretek vele motorozni, mert jó ritmusban tudunk együtt gurulni. Tanulva a 2012-es tapasztalatokból, most a Dolomitokban foglalok szállást. Auronzo di Cadaore tökéletes hely egy csillagtúra központjának. Találok is egész jó áron egy kellemes helyet, természetesen sok muskátlival :) Qummnak is van még hely 2 éjszakára. Hmmmm, jó lesz ez, irány a Dolomitok!2013.06.24 - 1. nap, odautazás [1066km]Hatkor indulok otthonról, hét órakor Tiszaújvárosban vagyok. Füzzy már a garázsnál van, gyors búcsúzkodás, majd irány az M3. Gyönyörű szikrázó napsütés, igazi szép nyári reggel. A nagyfügedi lehajtó előtt valaki tol egy motort a leállósávon. Megállunk. Most hozta el a motort a szervizből, és valami miatt jelentősen megnőtt fogyasztása. Persze ez csak akkor derült ki, mikor az autópálya közepén kifogyott az üzemanyaga. Felül mögém, elviszem a legközelebbi kútra, közben Füzzy vigyáz a motorjára és a cuccokra. Mai jó cselekedet kipipálva :) Leküzdjük a budapesti dugókat, az M1-en Tatabánya után állunk meg tankolni. A idő alaposan megváltozott. Hideg van, sötét, és viharos szél fúj. Bécsig eljutunk szárazon, ott viszont leszakad az ég. Az A2-n végig zuhogó esőben megyünk, aztán kis szakasz A10, és 6 óra körül végre Spitalnál elhagyjuk az autópályát, volt már mára elég. A 100-ason megyünk keletnek, végre megint száraz aszfalt. Még a határ előtt Heinfelsben teletankolunk, az olaszoknál jóval drágább lenne. Ismerős ez a kis Shell kút, tavaly hűsöltem már itt a fenyőfák alatt, most viszont inkább picit fázok. Az 51-esen megállunk a Laggo di Landro partján. Most még havasok a Cristallo csúcsai, szívet dobogtató és sokkoló a látványa, pedig ez csak a nyitánya azoknak amiket a következő néhány napban látni fogunk, amíg bejárjuk a hegység kanyargós útjait. Itt a tóparton minden alkalommal újra és újra lenyűgözve állok meg a természet e fantasztikus csodája előtt. Már kezd sötétedni, de még a Misurina-tó mellett is megállunk gyönyörködni, aztán irány a szállás. Nagyon kulturált, tiszta hely, kedves a személyzet, és jó helyet kapnak a motorok a garázsban. Hosszú nap volt, de most már itt vagyunk a Dolomitok szívében, és vár ránk a hegy. Nincs gond az alvással :)2013.06.25 - 2.nap, Garda-tó [548km]Füzzy egy nap szeretett volna lemenni a Garda tóhoz, így ma ez a cél. Cortinától nyugatra nem jeleztek előre esőt, úgyhogy gyors reggeli, aztán indulás. Mindketten szeretünk kanyarodni, így az összes útba eső szerpentint felfűzöm az odaútra, gyakorlatilag egész nap az ADAC MR3 motoros térképén zöldnek jelölt úton megyünk :)Az Auronzo és Cortina közötti szakaszt a következő néhány napban számtalanszor megtesszük, jó döntésnek tűnik hogy Autonzóban szálltunk meg. Még tavaly belopta magát a szívembe, az SR48-as út. Ma is ezzel kezdünk. Cortina után a Pocol kapujánál megcsodáljuk felülről a völgyben fekvő várost, és körben a sziklás csúcsokat. Innen első célpont a Giau hágó 2236 métere. Éppen szállok le a motorról, mikor odalép egy fickó, és magyarul köszönt minket :) Elsőre meglepő, de aztán rájöttünk hogy minden nyelven betanult egy pár mondatot, és a rendszámok alapján így próbál adományokat szerezni drogprevencióval foglalkozó közösségük számára. Tőlünk is kap pár eurót, aztán gyalog mászunk picit felfelé, hogy megcsodáljuk a panorámát. Nem most vagyok itt először, de most is döbbenetes a látvány. Gyönyörű a napsütés, szépek a felhők. [Ekkor még nem sejtettük hogy pár nap múlva mikor itt leszünk, az orrunkig sem látunk majd, és 20-30 cm hó lesz a parkoló kocsik tetején :) ]Tovább megyünk, érintjük a Lago di Alleghe tavat, aztán a Cereda hágó, majd Góbbera hágó. Ez utóbbi nekem nagyon tetszik, kellemesen kanyargós, szép panoráma, keskeny kis utacska, semmi forgalom. Ezt visszafelé is kiélvezzük, mert pár km után teljes útzárrat találunk. Felújítják az utat, úgyhogy a Brocon hágót ki kell hagynunk, más útvonalat keresünk. Ez nem is baj, mert már elmúlt dél, és még messze van a Garda tó. Trentóig picit tempózunk a SS47-en. Próbálunk üzemanyaghoz jutni, nem megy könnyen :) éppen szieszta időszak van, minden üzlet, bolt és természetesen benzinkút is zárva. Az automata kútfejek nem fogadják el a MasterCard-omat, de a Füzzy dombornyomott Visa kártyáját sem, úgy tűnik a helyiek tudnak fizetni Maestro-val, meg a kút saját kártyájával, úgyhogy számunkra marad a KP. Szépen megtanuljuk hogy ezentúl jobban járunk, ha még dél előtt telerakjuk a tankot :) [ahogy a Tankcsapda is mondja :) ]40km szuper szerpentin jön, keresztül a Monte Bondone nemzeti parkon. Egyszerűen tökéletes, az út is és a táj is. Füzzyvel beszélgetünk kicsit, neki is teszik az út, de abban igaza van hogy már délután 3 óra van, ha ilyen tempóban haladunk, és ennyi kanyar van, akkor kezd aggasztóan késő lenni. Drenában csinálunk egy fotót a szép várról, aztán irány Limone. Végre itt a Garda tó, valóban gyönyörű. Megállunk egy part menti pihenőpontnál. Piknikezünk, közben gyönyörködünk a látványban, és figyeljük az elsuhanó sportkocsikat és motorokat. Nagyon forgalmas ez a parti út. Szerencsére nem kell sokat mennünk rajta, csak meg kell találnunk a Tremosine felé vezető kis utat. A Brasa vájta a sziklába, mesebeli ez a kis szurdok. Nagy élmény itt motorozni, különös hangulata van ennek a helynek. Míg egy-egy visszafordító kanyarban várjuk hogy az autók tolatgatva megoldják a helyzetet, nekünk van időnk fényképezni. Az út a tó szintjéről vezet fel Tremosine fennsíkjára, a sziklába vájva, alagutakon és hajtűkanyarokon keresztül. Ez egy tipikusan olasz kis település, most már fentről is elénk tárul a tó. Megtervezzük a lehető leggyorsabb visszautat, mert igen későn sikerült ideérni, de szerintem megérte útba ejteni az összes kicsi szerpentint :)Hazafelé olasz stílusban, dinamikusan küzdjük le a városi dugókat. Délről közelítjük meg Auronzót, az SS51-en még esőruhát veszünk, jó hogy egész nap kibírta az eső, most már nemgond. Egész hamar el is áll, már szárazon érünk a szállásra kicsivel 9 óra után. Elég hosszú lett a mai kör, de sikerült amit terveztünk, láttuk a Garda tavat, és nem is akármilyen utakon jutottunk el addig.2013.06.26 - 3.nap, hágókör [203km]Reggel csodás napsütésre ébredünk. Bőséges reggeli után a már ismerős Tre Croci (Három Kereszt)-hágón keresztül érünk Cortinába. Most nem térünk le a Giau felé, hanem tovább megyünk egyenesen a 48-ason a Falzarego-hágóra. Szép idő van, tökéletes ívek, gyönyörű környezet. Még a hágó előtt megállunk kicsit bámészkodni, mert a katonaság ellepte a hegyet :) Jól néz ki a rengeteg sorban parkoló csapatszállító, és a sok katonai sátor. Amilyen friss még most is a levegő, esténként biztos nincs melegük a sátrakban.Maga a hágó egy sziklatömbökkel átszőtt nyereg, már tavaly is lenyűgözött. Ma szerencsére több időnk van [mondtam már hogy szerencsés helyen foglaltunk szállást? :) ] nézelődni, fotózni a sok érdekességet: első világháborús emlékmű, ágyú, lövedék, lövészárokrendszer, kötélpálya fel a Kis-Lagazuoira és persze kivételes élményt nyújt a hágóból feltáruló panorámakép is (keleten a Lagazuoion, a Tofana, nyugaton a Sella és a Marmolada, délre a Civetta és a Monte Pelmo, keleten és délkeleten pedig a Monte Cristallo, a Sorapis és az Antelao)Tovább megyünk a Valparola-hágóra, most annyira szép az idő, hogy gyönyörűen látszik innen a völgyben lévő tengerszem. A Badia-völgy olyan mint egy hatalmas sziklakert. A Gardena-hágó következik. Nagyon jó felfelé kanyarogni ezen a szerpentinen, tavaly pont a másik irányból jöttem itt. Most teljesen más, ahogy egyre fentebb érünk egyre több a hó az út mellett. Fent a hágón a kopár sziklák alatti zöld hegyoldal, sűrűn hófoltokkal tarkított. Nagyon tetszik hogy a nyár közepén ennyi havat látok, ekkor még nem gondoltam hogy 2 nap múlva 20cm-es hóban is fogunk taposni. Szép ez a hely, amíg Füzzy fotózgat, én napozok egy padon a hegyoldalban. Kellemes :)Átgurulunk a Sella-hágóra, itt fura szürke felhők kezdenek gyülekezni. Most sokkal jobban tetszik ez a rész mint tavaly. Kb egy hónappal korábban vagyunk itt, és még minden csúcs havas, így még szebb. Sikerül emlék érmét vernem, a gyerekek örülni fognak neki. Átmegyünk a Pordói hágóra. Egy teraszon iszunk egy hamisítatlan olasz eszpresszót. Ahogy Peti kollégámnak ígértem le is fotózom a gyönyörű kicsit havas alpesi panorámával a háttérben :) Egész véletlenül 2 német XX parkol le éppen :) Eddig nem is láttunk más XX-et. (bezzeg GS-ből van annyi mint felénk 20 éve Simsonból) Füzzy nagyon szeret kerékpározni, mesél is kicsit a Giro d’Italiáról, ami a Dolomitok ezen részén is keresztülmegy. A Tour de France után ez a második legrangosabb kerékpáros körverseny, amelyet évente májusban rendeznek meg. A versenyzők három héten keresztül járják be Itália tájait. Az egyes pályaszakaszok különbözőek, vannak sík szakaszok sprinthajrával és hegyi szakaszok sprinthajrával vagy hegyi befutóval. A Pordoi-hágó többször volt a kerékpárverseny szakaszcélja. Van itt egy modern emlékmű is, ami egy nagyon profi versenybicaj és egy szikla integrálásából született. Felmerül bennünk, hogy nálunk egy ilyen szobor meddig maradna meg ilyen állapotában.A kötélpályán felmegyünk a Sass Pordoi-ra, még soha nem láttam ilyen gyönyörűséget, amerre csak nézünk hegyek, sziklák, szuper felhők és hó mindenhol. Döbbenetes ez a látvány.Visszafelé bezárul a hágókör, a Falzaregon keresztül érünk Cortina di Amprezo főterére, ahol a GPS szerint egy élelmiszer bolt előtt parkolunk. Sétálunk picit, szép ez a város, de a boltot azt nem találjuk, pedig meg kellene venni a vacsorára valót. Mikor már majdnem visszaérünk a motorokhoz tudatosul bennünk hogy pont mellette parkolunk :) mentségünkre nem az a klasszikus közért volt, az árképzés is kb a Lidl duplája. Hazafelé a Lago Scin partján állunk meg vacsorázni. Ideális hely a piknikezésre, van kis pad, friss forrásvíz mosakodni és inni, és persze gyönyörű a környezet.2013.06.27 - 4.nap, keleti kör [347km]Mára egész Olaszországra esős felhős időt jelez a weatheronline, kivéve az északkeleti csücsköt. Pont jó is így, akkor ma kelet felé indulunk. Először megnézzük a tavat kis városunkban. Szép, van homokos strand, profi evezős pálya, híd sok-sok zászlóval, szuper játszótér, körben szép hegyek. Auronzo di Cadore szép város, eddig csak a csak a nyugati részét láttuk, a Hotel Al Sole majdnem a város szélén van. Most végigmotorozunk a városon, aztán élesen lefordulunk balra fel a Sella Ciampigotto versenypálya minőségű szerpentinjére, ami 1790 méter magasságig kanyarog fel. Jön a Sella di Razzo keskeny kis aszfaltcsíkja, amíg el nem érjük a Sauris tó keleti végénél lévő öreg völgyzáró gátat.A gát kupolás szerkezetű, építésének idején (1941-48) a második legmagasabb volt Európában. Megállunk nézelődni, hatalmas, nem ugyanaz a kategória mint a Maltatal, de nagyon szép. Ipari alpinisták éppen a gát déli végénél lévő alagút fölötti védőhálót rögzítik, le van zárva az alagút, ezért nem tudtunk a Pura-hágó felé továbbmenni. Marad az északi út Ampezzóig, ami lépten nyomon tele van nedves macskaköves alagutakkal. Kísérteties hangulata van ennek az útnak. Magasan egy nagy hegy oldalában kanyarog, és mindegyik alagút mellett megvan az a régi omladozó, törmelékkel teli út, hiányos viharvert rozsdás korlátokkal, amit valószínűleg még nem is olyan régen az alagutak elkészülte előtt használhattak. Sokszor megállunk ezen a szakaszon, viaduktok és alagutak váltogatják egymást. Besétálunk az egyik helyen a törmelékes régi útra, félelmetes a szakadék mellette. A törmelék alatt pár helyen fel lehet fedezni az egészen jó állapotúnak tűnő aszfaltot.Tolmezzóig kis kerülővel az 552-esen megyünk, nem véletlenül. Zölddel jelzett út. Az út a Passo Monte di Rest felé döbbenetes élmény számomra. Az egésznek olyan dzsungel hangulata van, vékony kis út fölül összeboruló fákkal. Az jutott eszembe, hogy olyasmi ez mint Mályinka felé, azzal különbséggel hogy itt hibátlan az aszfalt :)\nAztán egy szakaszon olyan éles szűk visszafordítók vannak, és olyan brutális szintemelkedés, hogy helyi szokás szerint dudálunk minden kanyar előtt. Ez után a Sella Chianzutan jön majd Verzegnis. Fura módon az út minőségét tekintve ma már többször volt olyan érzésem, hogy egy versenypályán motorozunk (ilyen volt a Razzo nyereg előtti rész is). Kiderült, hogy ezzel nem vagyok egyedül, a FIA Challenge egyik hegyi gyorsasági versenyfutamát itt szokták rendezni, mikor is mindenféle versenyautók, wrc-k és brutál túraautók is élvezik ezeket az íveket. Ezt az egész SS552-es utat rettentően élveztem, örülök hogy bejártuk ezt a részt is.Tolmezzoban megtankolunk, délután 4 óra van. Úgy döntünk, hogy ha már itt vagyunk akkor megnézzük még a Nassfeld-hágót, nincs túl messze. Szép emlékeim vannak róla, anno Gab és én jót motoroztunk itt oda-vissza míg a többiek egy vízesésnél hűsöltek. Most is így teszünk, felfelé én megyek elől, lefelé Füzzy, szépen megdolgoztatjuk a gumikat, gyakorlatilag üres az egész út, brutálisan jót döntögetünk. Picit már későre jár, most már csak vissza kell teleportálni a szállásra, a vége felé kapunk még egy kis esőt, de jó volt a mai terv, napközben sikerült elkerülni a sötét felhőket.Már túl vagyunk a vacsin, mikor Qummtól jön egy SMS, hogy éppen a Brenner-hágón jön keresztül, de csak lassan tud haladni mert ott 5cm friss hó van. Beszélek a szállásadóval, semmi gond, a szoba már kész, és Ő is szívesen megvárja, úgyis fent lenne még. 11 körül be is parkol mellénk a garázsba a tűzpiros Ducati Miltistrada. Rég találkoztunk, van miről beszélgetni, de most mindenkire ráfér a pihenés.2013.06.28 - 5.nap, havas kör [95km]Reggel arra ébredtünk, hogy a szállás mögötti hegyet is friss hó borítja. Kupaktanács: ez az egy közös motorozós napunk van Qummal, szóval valamerre menjünk. A legközelebbi 2000m fölötti hágó a Giau. Legyen ez a cél, aztán majd meglátjuk mi lesz. Jól beöltözünk, egyből felkerül az esőruha is. Auronzó környékén is sötét szürke felhők vannak, de itt még csak olyan eső utáni hangulat van. Mire viszont elérjük a Tre Croci -t már egy gyönyörű havas fenyőerdőben motorozunk, olyan mint egy szép karácsonyi képeslap :)A hágón meg is állunk beszélgetni, az már látszik hogy ma nem fogunk sokat menni ilyen útviszonyok mellett. Cortina után a Pocol kilátónál, most semmit nem látunk a várost körülzáró hegyekből. Az egész völgy felett kísérteties szürke felhő gomolyog. Szép óvatosan megyünk fel a Giau -ra. Az út nedves, de szépen le van tisztítva. Ahogy fentebb érünk egyre vastagabb oldalt a hóréteg, és egyre rövidebb a látótávolság. 2000m körül már azon gondolkodom hogy lehet vissza kellene fordulnunk. Mikor egy kanyar után végre megpillantom az ismerős épületet, nagyon megkönnyebbülök.A fenti parkoló egyik részéről le van tolva a hó, leparkoljuk a 3 motort. A másik részen tegnap óta ott álló autó tetején 20-30 cm hó áll. Csinálunk is vele pár fotót :) Ez egyszerűen hihetetlen, június 28-a van. Döbbenetes hogy az étterem előtt állva gyakorlatilag a mögötte álló épületet is alig lehet már látni. Nézegetjük a pár napja ugyanitt készített panoráma képet, hatalmas a kontraszt. Egy régebbi motorostúrán mondta nekem valaki, hogy 2000m fölött már bármikor havazhat, de nem pont ilyesmire gondoltam. Itt most gyakorlatilag tél van :) Pár hógolyó aztán nyomás be a hüttébe melegedni. Tömve van a hely, jó hangulat van. Mi is leülünk: tea, kávé, van időnk beszélgetni, van is miről, rá is érünk. Az már világosan látszik hogy ma már nem megyünk másfelé, csak valahogy vissza Auronzóba.Délután 3-ra érünk vissza a szállásra. Füzzy barátomról tudni kell, hogy nagy Ducati fun, és titokban nem is olyan régen szemezgetett egy új Multistradával. Szóval felcsillant a szeme mikor Qumm felajánlotta hogy próbáljuk ki a motorját ha van kedvünk. Volt :) Kicsit megmutogatta a Ducatin a technikai kuriózumok garmadáját, a különböző üzemmódokat, a végtelenül sok hangolási lehetőséget, elmagyarázta mikor hány lóerőt mozgósít a motor.Füzzy először ment egy kört túra üzemmódban. Elég meggyőző volt a vigyor az arcán mikor visszaért:) Aztán Qumm beállította a sport módot, így már rendelkezésre állt mind a 150 ló. Na ezután a kör után leginkább a döbbenet és a boldogság egy fura egyvelege sugárzott Füzzyről. :D Azóta biztosan tudom, már csak az időpont kérdéses hogy mikor fog beállítani egy 1200-as Mulitval :)Aztán én is kipróbáltam. Szerencsés dolog hogy az SR48 kellemes nyújtott ívű kanyarjain játszhattunk kicsit. Nagyon jó ez a motor. Számomra az volt a legérdekesebb hogy egy túraendúrós vezetésélmény párosul egy akkora erővel, nyomatékkal és dinamizmussal, mint amit pl az XX-em tud produkálni. Jó ez a motor. Mondtam már? :) Köszi a lehetőséget a próbakörért.Ezután beülünk a társalgóba, és estig dumálunk. Motorokról, Multisztrádákról, túrákról, motorozásról, régi időkről, országokról, kultúrákról, munkáról, családról, magunkról, mindenről. Közben tündéri vendéglátóink, folyamatosan újratöltik a ropi és chipses tálakat, és a korsókat :) Este nagyon jót vacsorázunk. Azt hiszem nyugodtan állíthatjuk hogy az Al Sole egy tökéletes szálláshely bármilyen kiránduláshoz a Dolomitokban, nagyon kedves vendégszerető személyzettel.2013.06.29 - 6.nap, hazaút [1025km]Reggel időben kelünk, gyors reggeli, kijelentkezés, felpakolás, fizetés. Most még hárman együtt gurulunk kb. 100km-t. SR48, SS51 majd 100-as út. Azt hiszem már az összes kanyart tudom fejből :) Gyönyörű időnk van, kár hogy nem tegnap volt ilyen. Lienz-ig elkísér minket Qumm. Itt elbúcsúzunk. Ő a Grossglockner felé megy haza Svájcba, úgyhogy picit biztosan irigykedik hogy mi autópályázunk végig, már csak kicsit több mint 900km Debrecen. Néhányszor megállunk pihenni és tankolni. Az utolsó kútnál búcsú, Füzzy megy Tiszaújváros felé, én meg az M35-ösön még megázok kicsit, legalább esőruhában érhetek haza :) Úgy indult az egész hogy Qummal motorozunk együtt a Dolomitokban, de erre most elég kevés idő jutott. Most ez így alakult, de majd legközelebb! Mindenesetre elég tartalmasra sikerült az idei túra, köszönöm a társaságot! Fotóalbum: Dolomitok_2013\r","date":"2013. 06. 24.","externalUrl":null,"permalink":"/motorozas/2013-dolomitok/","section":"Motorozás","summary":"","title":"2013 – Dolomitok","type":"motorozas"},{"content":"Fotóalbum: Dolomitok_2012\n2012.08.14-18Idén úgy alakult, hogy éppen senki sem ért rá velem tartani. A szabadságot már kiírtam jó előre, az időjárás előrejelezés meglepően biztató volt. Lefoglaltam hát a szállást, és túratárs nélkül vágtam bele az idei nagy motorostúrámba. A tervem az volt, hogy folytatom az Alpok megismerését, és tovább gyűjtögetem a motorom túradobozára a meghódított alpesi hágók, és látványutak matricáit.Mivel Andival 5 nap kimenőben egyeztünk meg, és ettől semmiképpen nem akartam eltérni, így az odaútnak és a visszaútnak is bele kell férni egy-egy napba, így 3 nap jutott az élménymotorozásra. A csillagtúrázást szeretem, ez alapján választottam szállást is, nomeg az is fontos volt hogy legyen wifi, mert a gyerekekkel minden nap videokonferenciázunk (végülis ezért vettem pár éve egy netbookot) Jól le is próbáltuk még itthon, Fanni szépen megtanulta kezelni a skype-ot. Ezeket figyelembe véve próbáltam a legolcsóbb szállást megkeresni a booking.com-on, ami klasszikus kis alpesi panzió sok-sok muskátlival, ezt imádom :) Sikerült is egy ilyet találnom Uttendorfban. Van étterme is, ez kényelmes mikor este hulla fáradtan ér vissza az ember.2012.08.14 - 1. nap, odautazás (Debrecen-Uttendorf) [1088km]Első nap az odautazásról szólt, jó sok autópályázással, hogy minél több idő maradjon a szép helyekre. Fél 7-kor már az M3-ason vagyok, Újpest felé lehajtok, majd végig a Vácin, mikor elhaladok a pesti iroda előtt negyed kilenc van, valószínűleg még egy kolléga sincs bent :). Tovább Erzsébet híd, majd M7. Rám fér egy kis pihenés, így Balatonlellén sétálok egyet a kikötőben, miközben megeszek egy szendvicset gyönyörködöm kicsit a Balatonban.Rábafüzesnél lépem át a határt, aztán fel az A2-re Klagenfurtig. Hogy az első napom se csak autópályáról szóljon, beleterveztem az útvonalba a Turracherhöhe és a Nockalm látványutakat. Nem nagy kitérő, szinte útba esik :). Gnesau mellett megállok fotózni, egy éve itt szálltunk meg Fecóval Luggwirtéknál, szuper hely ez is. Szeretem Karintiát. Ha már a Nockalmon vagyok, akkor bejárom háromszor oda, vissza, majd megint oda :) Tavaly is rettenetesen élveztem, imádok itt motorozni, 52db sorszámozott belátható, nagyívű, csodálatos kanyar, tökéletes aszfalt, tökéletes tapadás. Brutál jót döntögetek, így 800km autópályás száguldás után végre 0-ra kopik a majrécsíkom is az új Michelin Pilot Power 2CT-ken, és megpörkölődik a koptató a lábtartón :). Picit pihenek még az utolsó körnél a felső bikerpointon. A nap már kezd lefelé kúszni, úgyhogy én is tovább indulok. Innen Uttendorf még vagy 150km, és azt az utat még nem ismerem, úgyhogy nem lenne jó sokat menni sötétben. Átmegyek a Katschberg hágón, majd GPS-emmel karöltve sikerül elkövetnem egy szép nagy bakit. Jól elszúrtam egy lehajtót, és már nem volt visszaút egyenesen belevezetett a Katschberg Tunel északi fizetőkapujába. Mentségemre szóljon hogy a kérdéses csomópont leginkább egy polipra hasonlított, szóval nekem mezei parasztgyereknek egy ilyen nap vége felé ennyi baki igazán megbocsátható, na ugye :) Így viszont legalább elmondhatom, hogy már megvolt nekem oda-vissza a Katschberg Tunnel és a vele párhuzamos Katschbergstraße is egy órán belül :)Lassan kezd rám esteledni, csinálok pár szép naplemente fotót. A szállást könnyen megtalálom, pont olyan mint a képeken, talán picit több muskátlival :) imádom az osztrákokat :) Negyed kilenckor parkolom le a motort. A panziós hölgy hatalmas mosollyal fogad, azt mondja már épp kezdtek aggódni hogy mikor érek oda. Még nyitva van a konyha, úgyhogy sikerül egy korsó finom csapol sört és egy bazi nagy grilltálat bevernem. Gyors zuhany, és úgy alszok mint akit agyon vertek. Közben utánaszámoltam, eddig ez volt a leghosszabb motoros napom, egy nap alatt 1088 km. 2012.08.15 - 2.nap, Dolomitok kör v1 [520km]A következő 3 napból a másodikon volt legnagyobb esély az esőzésre, ezért úgy döntöttem, hogy az első nap legyen az egyik tervezett Dolomitok kör. Ez jó lesz tesztnek is, mert napi 500-600km-es túrákat szoktam csinálni otthon is, de 500km az más hogyha csak hegyen megy az ember, és ha ez a hegy az Alpok, ahol még nézelődni, meditálni, gyönyörködni is meg-meg állok, akkor bizony lehet ez sok is. Az oda visszautat, az olasz határig a Felbertauern panorámaúton keresztül terveztem, mert ez a leggyorsabb/legrövidebb út a Dolomitokig, és ezen az úton még nem jártam. Így most már van ilyen matricám is :) Tök jó kanyargós (kivéve persze az 5.3km-es alagutat :) ), nagyon jólesett, tempósan haladtam, és gyönyörködtem a félalagutakban. Lienz után a 100-ason megyek tovább nyugat felé. Az olasz határ után a közlekedési morál merőben megváltozik. Hatalmas a kontraszt, ezek őrültek :). Ráfordulva az SS51-re, majd elérve a Laggo di Landro tavat elém tárult a Dolomitok kapuja. Hihetetlen élmény ezt látni, teljesen elkápráztat. Ezért jöttem! Itt vagyok! Csodálatosan szép, békés, és monumentális. Tavalyelőtt Gabékkal az egyik nap KranjskaGorából is nyomtunk egy Dolomitok kört. Akkor határoztam el hogy ide vissza kell jönni rendesen bemotorozni az egészet. Akkor sajnos csak egész keveset láttunk belőle, mégis egészen addig az volt életem legnagyobb motoros élménye. Van itt a tó partján egy geoláda is, azt is levadászom. +1Irány Cortina d\\' Ampezzo, a Dolomitok szíve. 2010-ben is átmentünk itt, vannak ismerős helyek, szép emlékek. Hála a GPS-nek egy mesebeli helyre kerülök, egy már-már egysávosnak sem nagyon nevezhető kis szűk aszfaltcsíkon egy gyönyörű fenyőerdőben. Eszembe jut Fecó hogy morcogna itt, ő nem szereti a szűk kis hegyi utakat :) Tavaly a Magart oda-vissza, eléggé betette nála az ajtót :) Szóval az út egyszer csak véget ér, egy tóba (Laghi Ghedina) torkollik, gyönyörű azúrkék vize van, a víz fölé benyúló teraszos éteremmel. Leparkolok, és gyönyörködöm ebben a mesebeli tájban. Benyomok egy szendvicset a vízparton. Egyszer csak megjelenik a fák közül egy pincér, fehér(!) frakkban, kezében tálcával, és kérdezi hogy hozhat-e valamit :D brutál!!! Mondtam hogy köszi nem, és mindjárt indulok is tovább. Ez a kitérő nem volt betervezve, de megérte :)Tovább Pocol felé a Passo Giau -ra. Ámulat. Két éve voltam itt, de már későre járt és rohantunk, most picit jobban körbejárom. Hihetetlen ez a hely. A Dolomitok emblematikus csúcsa, és körpanorámája, nem véletlenül. Következik Passo Duran, jó aszfalt, jó tempó, jó motorozni itt, a korábbiakhoz képest nem annyira nagy látvány. Cereda hágó előtt Gosaldo nagyon hangulatos tipikus kis olasz falucska, csodás panoráma, kellemes szendvicsezés egy kilátóponton. Eddig 240 a napi km és már fél kettő van, konstatálom hogy lehet hogy hosszú lesz amit terveztem, de kár lett volna kihagyni akármelyik részét az eddigieknek. Passo Rolle a következő hágó, maga a csoda. Nagy élet van fent a hágón, rengeteg biciklis, gyalogos túrázó, nagyon kellemes kis hágó falucska. Tudok venni hágómatricát, fel is ragasztom a motor dobozára. Közben éppen érkezik egy szép nagy sárga mentőhelikopter, tök jó közelről látni leszállni. Gyönyörű az idő, a parkolótól picit mászok felfelé gyalog, isteni a panoráma, szuper felhők, szikrázó napsütés, kellemesen hűs levegő. A sétaút melletti kis forrásnál felfrissítem magam, majd megtöltöm a flakonomat is. Szuper finom.A Valles hágón keresztül megyek tovább, majd egy tó mellett leparkolok, és veszek egy életmentő jégkrémet. Pihenek a Bar \"alla Caminada\" stégén, fantasztikusan gyönyörű hely, nagyon jólesik a jégkrém, hangulatos ez a hely. Akkor még gőzöm sincs ez melyik tó lehet :) (a Laggo di Álleghe volt)Pár km szerpentin után délről közelítem a Falzarego hágó. Most látom először. Döbbenet. Világháborús építmények, durván jó kanyarok. Fent a hágón az eddigi leghihetetlenebb panoráma. Nézem a kötélvasutat. Körbejárok, fotózok, irgalmatlan sziklák. Ameddig csak el lehet látni sziklák, havas csúcsok és felhők. Gyönyörű ez a hely. Kedvem lenne még itt időzni, de későre jár, és nagyon messze van Uttendorf, megfogalmazódik bennem, hogy rossz felé foglaltam a szállást :) Most már mindegy, ha átérek az osztrák oldalra, ott már tempósabban tudok majd haladni a célig.Alig pár száz méter, megint csak megállok :) Varpalora hágó. Na ha ez így megy tovább, soha sem érek vissza, de itt egyszerűen muszáj megállni. Hihetetlen sziklás holdbéli táj. Lenyűgöző. Láttam ma már mindenféle hatalmas hegyet, de ilyen még nem volt. Most Cortinát nem az 51-esen, hanem a 48-ason hagyom el. Szuper döntés, gyönyörű kanyargós panorámaút, ide még vissza kell jönni :). A Passo Tre Croci -n keresztül közelítem az osztrák határt. A Hittenburg-Glanz felé vezető leágazásnál megállok kicsit pihenni, mert lement a nap, és nagyon fáradt vagyok. Már nincs sok hátra, szerencsére megvártak a konyhán, állati jót vacsizok megint. Zuhany, SMS Andinak, majd inkább reggel skype-olunk, ágy, KO.2012.08.16 - 3.nap, esőnap, Gerlos Alpenstrasse [83km]Reggel nézem a weatheronline -t, dél körülre tuti esőzés, de szinte egész nap esélyes szemerkélés. Szóval ezzel el is dőlt hogy ez lesz a rövid, pihengetős napom. Az előző kettő úgyis kemény volt, jó is lesz ez így. A Gerlos Alpenstrassén eddig még nem jártam, nincs is messze, talán belefér délig, és megúszhatom szárazon. Útba esik a Krimml vízesés. Most látom először. Lenyűgöző. Ez a legnagyobb vízesés, amit eddig láttam. Veszek jegyet, és lesétálok a lábához. Hihetetlen hely, jó itt lenni. Sétálok, pihenek, gyönyörködök.Sajnos nagyon elkomorodik az idő. Mire visszaérek a motorparkolóba már szemerkél az eső, de hát itt vagyok a Gerlos mellett, most már nem fordulok vissza! A Gerlos fizetőkapunál, már úgy ömlik mintha dézsából öntenék, megyek kitartóan egy ideig, aztán egy karbantartó épületnél leparkolok. Óriás hómunkás gépek garázsa van itt, legalább nyugodtan fel tudom venni az esőruhát. Nézem az eget, ezek a komor felhők nem úgy tűnnek mint akik rövid időn belül felszakadoznak. Mérlegelem a helyzetet, és úgy döntök, hogy visszafordulok. Ilyen időben úgysem látnék gyakorlatilag semmit a Gerlosból, ráadásul így a kanyarokat sem tudom kiélvezni. Egy Billánál megállok. Tök jó fedett parkolója van, lehet szárítkozni, veszek kaját. MGP megtanított 2 éve hogy Billában \"libakését\" kell enni :) imádom, isteni. Lágy krémsajt, libakése, joghurt. Boldog vagyok :) Egy ideig pihizek, emésztek, aztán úgy döntök, mégis inkább visszagurulok szép lassan az esőben a szállásra, ott jobb lesz pihenni is, meg jobban száradnak majd a cuccok is, ez az eső nem úgy néz ki mint ami hamarosan eláll. Kicsit pihengetek a szobában, aztán megnézem a környéken milyen geoládák vannak. Hoztam magammal otthonról egy utazó ügynököt, amit jó lenne a környéken elhelyezni. Két szimpatikus láda is van nem messze. Veszem a túracipőt, az esőkabátot, a GPS-t és elindulok. Először az uttendorfi vasútállomás öreg faépületét keresem fel.Nagyon jó rejtés, legalább fél óráig kutatok, mire észreveszem a kis mikroládát :) Közben elállt az eső, és még a nap is kisütött. Tovább folytatom a sétámat ebben az idilli kisvárosban. A következő cél egy régi kelta település, amolyan kis falumúzeum a város mögötti hegyen. Szuper döntés volt, nagyon hangulatos hely. Tökéletes lesz a travelbugomnak. Az ide felkígyózó kis utacska, miután kiérek a városból, gyönyörű panorámát tár elém. Ezt a Quettenberg felé vezető kis hegyi utat még motorral is érdemes lehet bejárni. Innen látom milyen gyönyörű kis tó van a város közepén, egész közel a szállásomhoz. Útba is ejtem miközben a lefelé vezető szerpentinen megcsodálom a gyönyörű, rendezett portákat, rengeteg virágos házat, udvart. Nagyon megtetszik egy szép lambériázott faépítmény, ihletet is merítek, hogy milyen szép, ehhez hasonló kocsibeállót fogok csinálni otthon Andi kocsijának. A tó közelről is gyönyörű, tiszta vizű, fürödni is lehet az egyik oldalán. Gyönyörű képeket csinálok itt, a már lemenni készülő nap, és a nagyon sötét felhők kontrasztjáról.Mire visszaérek a szálláshoz, már vacsoraidő van. Konstatálom, hogy egész szép távot gyalogoltam, nagyon jól esett, kár lett volna kihagyni. Pont jó is így a motoros túra közepén pihenésképpen. Az előző nap tapasztalatai alapján megtervezem a következő kört a Dolomitokba. Most már látom mi fér bele egy napba. Megtervezem pontosan az útvonalat, kikalkulálom a menetidőt is, megállásokkal, nézelődéssel. Már látom hogy hosszú lesz, de ha már itt vagyok, és a Dolomitok miatt jöttem, akkor bejárok még annyi hágót amennyi csak belefér. Beszélgetek a gyerekekkel (élvezik a webkamerát), aztán alvás hogy korán tudjak startolni.2012.08.17 - 4.nap, Dolomitok kör v2 [520km]Ha már lúd legyen kövér alapon, ma az oda és vissza utat, a Grossglockneren keresztül csinálom :) Most vagyok itt harmadszor, de mindíg más arcát mutatta eddig. Most gyönyörű napsütés van, egy darab felhő sincs, csak a gyönyörű kék ég és a hegyek. A levegőt szinte harapni lehet. Iszonyú jót motorozok a Edelweissspictze-ig. Itt nagy a sor, csak akkor engednek fel egy autót a kilátóponthoz, ha már egy lejött. Szerencsére motorok mehetnek soron kívül, így szép óvatosan felmegyek a macskakövön. Végre mindent látok körben, az összes hegyet és magát a Glocknert is. Eddig itt mindig olyan felhőben voltam, hogy szinte semmi sem láttszott. Nagyon örülök hogy most itt vagyok. Tovább megyek a Ferenc József kilátóponthoz. Pont egy cseh kék XX mellett találok szabad parkolóhelyet :)Lefotózom a gleccsert, még mindíg lenyűgöző. Az ittléteim közül most a legszebb az idő. Egy német sapkás úr felajánlja hogy lefényképez. Kicsit beszélgetünk, ő is motoros, de sajnálja hogy most nem azzal van itt ebben a szép időben. Most egy cabrio Porsche -val ugrottak át ide a fiával Münchenből :) Elmagyarázza, hogy ez az a város, ahol az Októberfest is van, hogyha esetleg nem tudnám :) Óriási élmény ilyen időben motorozni keresztül a Grossglockneren, de a mai fő cél a Dolomitok távolabbi hágói, úgyhogy irány tovább, mert már elmúlt dél.Lienz után Toblach -ig már ismerős az út, de itt nem megyek le az 51-esre, hanem tovább nyugatra Bruneckig, majd onnan dél a 244-esen. Egy kanyarban történő előzés miatt Pederoa mellett kedves olasz géppisztolyos rendőrök szóbeli figyelmeztetéssel tovább engednek.Fél 4-re érem el Corvarát. Itt balra fordulok, hogy pár óra múlva ugyanide ide érkezhessek be jobbról. Tömény élvezet következik, végig csak kanyar. Először fel a Campolongóra. Itt sokan bringáznak, a hágó táblánál kedvesen le is fényképeznek, persze én is viszonozom. A Pordói hágó következik. Csodálatos fent panoráma, itt ki is ülök egy hütte teraszára meginni egy kólát, közben napozok és gyönyörködöm a hatalmas sziklás ormokban. Sok motoros van. Szép az idő, szerencsés vagyok hogy itt lehetek. Az egyik kanyar tele van zúzott kővel, de a szembe jövők jó előre jelzik a veszélyt. Kicsit fentebb találkozok egy seprőautóval, hamar elhárítják errefelé az ilyen problémákat. Még Canazei előtt jobbra fordulok, irány a Sellajoch 2244 métere, a mai legmagasabb pontom. Megszámlálhatatlanul sok kanyar :) erről az oldalról monumentálisak a Sella-csoport sziklái. A hágón lévő épületek kicsit romosak, rendezetlenek, emiatt ez a hágó kevésbé tetszik. Nagyon zsúfolt, alig lehet megállni, az út szélén úgy parkol mindenki ahogy sikerül. Fotózok párat, mert a panoráma az lenyűgöző, aztán inkább gyorsan megyek tovább, lesz még jobb hely az időzésre.Irány a Gardena hágó. Utolérek egy 911-est, hihetetlen tempót megy, kanyar kanyar hátán, állat hangja van a boxernak kigyorsításkor, kanyar előtt pedig durván vissza durrog az idős Porsche. Nagyon jó a kanyarsebessége is a széles gumikkal. Colfosco -ig kergetőzünk, majd szépen kiinteget a világos bőrkesztyűjével, ahogy ilyen korú sportkocsi sofőrjéhez illik. Köszönünk, aztán én megyek tovább. Van itt egy kis erdő, ahol helyben füstölik a sonkát, kis faházakban. Van erdei játszótér is, meg padok, asztalok, sok kiránduló család. Megállok én is, és benyomok egy hamisítatlan olasz füstölt prosciuttós szendvicset. Mennyei. Még pár km és újra a hágókör bejáratánál vagyok. Sajnos az időbe nem fér már bele még egy, mert fél hat van és még hátra van 220 km keresztül a Grossglockneren. Hazafelé is elkerülöm Cortinát, talán gyorsabb is így, nem kell dugóban küzdeni. Este 8-ra érek Lienz-be. Találkozok pár magyar chopperessel. A pirosnál váltunk pár szót. Szerintük már necces elérni zárás előtt a kaput. Erre eddig nem is gondoltam. Szerencsére szinte senki nincs az utakon, még időben érkezem a Glockner déli fizető kapujához. Besötétedett, és ellenben a délelőtti helyzettel, most teljesen egyedül motorozok itt. Említettem már hogy mindig más arcát mutatja a Glockner? :) Hát sötétben is más. Hihetetlen béke, és nyugalom száll meg. Itt vagyok egyedül, ezen a számomra mindig picit misztikus helyen, és most sötétben. Isteni illata van a hegynek, kristálytiszta a levegő. Minden ismerős, de mégis minden más. Jön a Hocktor alagút, majd a Edelweise, közben pár helyen látok fényeket kiszűrődni parkoló lakóautókból. A sisakban szól a Nickelback, és csak pakolgaton a rigót egyik ívről a másikra. Tökéletes útminőség, tökéletes ívek, semmi zavaró tényező. Itt vagyok a mennyországban, éjszaka a Grossglockneren. Sok mindent beterveztem erre a túrára, de ez nem volt köztük, pedig nagyon jó :)Este 10-re érek a szállásra. Kemény nap volt, de semmi gond, mert holnap már szinte csak autópályáznom kell. :S2012.08.18 - 5.nap, hazaút [864km]Gyönyörű napsütésre ébredek, a völgyben fátyolfelhő úszik. Gyors reggeli, pakolás, kijelentkezés, fizetés, búcsú, 8:15 -kor már úton vagyok, hosszú lesz még hazáig. Hazafelé próbáltam a legrövidebb, illetve leggyorsabb utat megtervezni. Legjobb lenne erre a célra egy teleport, de végül is az XX már elég közel áll hozzá :)Amíg el nem érem az A9-es autópályát addig a 310-en majd a 320-ason megyek kelet felé. Nagyon jó haladós útszakasz, a forgalom nem jelentős. Nagy ívű kanyarokkal, jó tempót lehet menni. Itt még az osztrákok is túllépik a megengedett sebességet lakot területen kívül. Utolérek egy nagy KTM-et. Ügyesen megy, jó ritmusban. Rácsatlakozok, együtt megyünk Liezenig. Innen én tovább az A9, S6 majd az A2-es autópályán eseménytelenül, talán csak annyi hogy meglepően sok az arrogánsan belső sávban autózó. (már az osztrákok sem a régiek :) )Bécs elkerülő után az M1 hamar eltelik, találtam egy jó nyulat, aki után lehetett ügyesen menni. Budapesten sikerül meglepően dinamikusan átjutni, már csak az M3 van hátra, egész jó időben érek haza még délután 5 óra előtt. Végre átölelhetem a családom, a gyerkőcök örülnek a vásárfiának, megnézegetjük a fényképeket, játszunk, nagyon jó itthon lenni és Andi finomat főz ;)Szumma: Meglepően jól sikerült ez a túra. Meg van a bája annak ha egyedül megy az ember. Azt csináltam amit szerettem volna: motoroztam! Csoda helyeken jártam, sokat mentem, a saját tempómban. Szuper volt. Imádom az XX-em, erre való! ;)\nFotóalbum: photos.google.com\r","date":"2012. 08. 14.","externalUrl":null,"permalink":"/motorozas/2012-dolomitok/","section":"Motorozás","summary":"","title":"2012 – Dolomitok","type":"motorozas"},{"content":"Olaszország - Appeninek, avagy az olasz túra az én szemszögemből Fotóalbum: Appeninek 2009Az egész valamikor télen kezdődött... Sanyi barátom felvetette hogy milyen jó lenne motorral elmenni egy hétre a nővéréhez, aki Olaszországban él családjával. Az ötlet mindenkinek tetszett, így megpróbáltuk már jó előre lefixálni a szabadságainkat. Sanyi(XJ600N), Fecó(ZZR400) és Zozoo(FJR1300) hála az NI-nak még egy hónappal a túra eőtt is tologatták kicsit az időpontot, de szerencsére én is tudtam igazodni hozzá. A családtól is megkaptam az engedélyt, úgyhogy hurrá szombattól szombatig mehetek motorozni ;)1. nap 2009.06.20 /szombat/ [824 km]Nekem ez volt az első nap. A többiek még pénteken letűztek a Balatonhoz hogy ne legyen ez a nap hajtás, de én inkább családoztam és szombaton korán kelve gyorsan lenyomtam az M3-M0-M7 szakaszt. Az M7-en megálltam pihenni, rácsörögtem a többiekre hogy másfél órára vagyok Letenyétől. Mint kiderült ők még akkor kezdték felmálházni a motorokat, így a határ előtti utolsó benzinkúton (INA) vártam be őket. Itt találkoztam nagynénémmel és családjával, akik éppen Hévízre mentek nyaralni (kicsi a világ) :)A túrának kb. ez volt az a pontja ameddig nem esett. Letenyénél durván beborult, és elkezdett szemerkélni az eső, úgyhogy felvettük az esőruhákat. (ekkor még nem gondoltuk hogy az elkövetkező 8 napban ezt a folyamatot kb 39-szer meg fogjuk ismételni) A frissen vásárolt féléves szlovén motoros autópálya matricáinkkal a szélevődőinken szakadó esőben nyomtuk egészen Mariborig. Közben egy kúton megálltunk, én leragasztottam ducktape-el a sportcsizmám szellőzőit hogy ezzel vízállóvá varázsoljam. Zozoo pedig felajánlotta hogy kenjük be a kesztyűinket bőrzsírral, mert akkor lepergeti majd a vizet és nem ázik be. :) Ez biztos fasza egy kis szemerkélő esőben, de mire a zuhogó esőben Mariborba értünk nemcsak egy víztől szottyogó bőrkesztyűben húztam a gázt, hanem egy víztől szottyogó zsíros bőrkesztyűben, amitől a hót zsír lett siakomon a plexi, a motoromon a markolatok és az ülés, és még a jóistentudjahogymi :) [azért köszi Zozoo, ne érts félre;) ] Mindenesetre a csizmám egész jól bírta ahhoz képest hogy nem vízálló, ellentétben Sanyi és Fecó csizmájával amik totál beáztak. Zozoo továbbra is bízott a vízálló csizmájában, mi pedig a vízálló najlon szatyorban, így biztos ami biztos alapon mi bezacskóztuk a zokninkat, és így indultunk tovább.\nDravográdig a Dráva völgyében motoroztunk végig, ami gyönyörű szép volt a felhőbe és párába burkolózó hegyek között. Itt megálltunk egy vízi erőművet megcsodálni. (a portás bácsi nagyon kedves volt, és bemehettünk a \"kerítésen túlra\" is) Dravograd és Lavamünd között kicsit időztünk a szlovén-osztrák határon, majd kicsit tovább Vellach felé ahol már száraz volt az aszfalt, és picit tudtuk élvezni a szerpentint. Trenta előtt megálltunk, mert már-már giccsesnek mondható panoráma tárult elénk: hófödte sziklás hegycsúcs, mellette fenyvessel borított hegy tövében kis alpesi falu, az égen szép felhők. Ez el is feledtette velünk hogy mennyire eláztunk pár órája, és elégedetten gurultunk tobább a Bledtől pár km-re lévő szállásunkra Bodesce-re. Lecuccoltunk, majd este visszamentünk Bledbe ahol egy-egy isteni finom Burittoval csillapitottuk éhségünket.2. nap 2009.06.21 /vasárnap/ [686 km]A második napon hosszú út várt ránk míg Giulianovába érünk ezért korán indultunk. Délelőtt 10-kor már sikerült is kigurulnunk szállásadónk udvaráról :) Ennek az lett az eredménye hogy este 11-re érkeztünk meg Erikáékhoz, de nem szaladok ennyire előre. Bledben még körbemotoroztunk, megcsodáltuk a festői kis tavat a szigetével és kastélyával, mert világosban még nem láttuk. Ezután megmásztuk a Triglavot. Arra a huszonvalahány macskaköves visszafordító kanyarra, azt hiszem a legmegfelelőbb kifejezés hogy érdekes. Viszont a csúcson elénk táruló látvány mindent megér. Nagyon örültünk, hogy tudtunk hógolyózni a nyár első napján. Még reggel Bodescében fedeztem fel a netbookon hogy a Google logó nem a szokásos, azt mutatta hogy aznap volt a nyár első napja. A google biztos tudja, úgyhogy én el is hittem neki. Kranjska Gora - Bovec szakaszon motoroztam a legélvezetesebben a 8 nap alatt. Ezen a szakaszon száraz volt az út, hibátlan volt az aszfalt és irgalmatlanul sok és csodálatos kanyar volt. El is fogyott a majrécsíkom. Csináltunk pár fotót, majd elindultunk Olaszország felé, valamilyen tök más úton mint azt terveztük. Mikor már fél órája hajtogatta GPS-em hogy ahol lehet forduljak meg, levettem a hangját és csak gyönyörködtem az Alpok hihetetlen szépségében. Az út mellett valami leírhatatlan kék színű patak robogott. Gondoltam mindegy merre megyünk, mert a táj szép, az eső aznap még nem esett, és úgyis Zozoo megy elől ;) Egyszer csak át is léptük az olasz határt. A napnak az Udine előtti része szuper volt. Utánna viszont belekóstoltunk a hamisítatlan olasz közlekedésbe. Portogruaró és Velence között autópályán mentünk, majd Ravennáig E55. Na ez az a szakasz volt amit nagyon nem élveztem. Igazodtunk a olasz közlekedési morálhoz, annyi biztos hogy sokkal jobban figyelnek a motorosokra mint pl. Magyarországon, de ezen a 150km-en nagyon nem éreztem magam biztonságban, és hihetetlenül kifárasztott. Ravenna után már csak kb 270km autópálya várt ránk Giulianováig, ami igen-igen lassan telt, közben ránk esteledett, és a végére az eső is szemerkélni kezdett. Egy megváltás volt megpillantani Erikáék házát, majd elfogyasztani azt a fantasztikus vacsorát amivel kedves háziasszonyunk fogadott minket. Lefekvés előtt még lesétáltunk a tengerpartra, nem bírtuk ki hogy ne lássuk a tengert, ha már ennyit küzdöttünk érte.3. nap 2009.06.22 /hétfő/ [0 km]Ez volt az a nap, amikor rá sem ültem a motoromra, és megmondom őszintén nem is hiányzott :) Reggel bőségesen megreggeliztünk, majd lementünk a tengerpartra. Hatalmas hullámok voltak, viharos szél fújt és gyönyörű sötét gomolyfelhők tornyosultak a tenger felett. Nem pont így képzeltem el az olasz tengerpartot, de ennek is megvolt a szépsége. Az időjárás kicsit kibabrált velünk.Lesétáltunk a mólóhoz, megnéztük a hullámtörő betonkockákat, a rákász és halász hajókat, majd felmentünk sétálni egyet az óvárosban. Innen a kilátóból lehetett látni egy pár olajfúró platformot is a tengeren, nagyon érdekes volt. Sietnünk kellett mert Erika sokfogásos ebéddel várta kis csapatunkat :) Este Roberto elvitt minket az elmondása szerint legjobb olasz pizzériába, ahol tényleg életem legfinomabb pizzáját ettem. Az szakács rögtönzött nekünk egy olyan igazi zsonglőrös pizzatészta nyújtást is, hihetetlen élmény volt. Fel is vettük videóra a mutatványt.4. nap 2009.06.23 /kedd/ [283 km]Erre a napra hamisítatlan kanyargós motorozás volt betervezve a közeli GranSasso szerpentinjein, bejárva a környék legjobb motoros útjait és legszebb tájait, amelyeket BMW1200RT tulajdonos helybéli hajóskapitány ismerős ajánlott nekünk. Sajnos neki úgy alakult, hogy nem volt ideje velünk tartani. Reggel meglepő módon nem esett az eső, így nagyon lelkesen ültünk fel a motorokra, várt minket az Appeninek legszebb része. Erikától kaptunk az útra rostos üdítőket, és ásványvizeket. Ezeket gondosan elcsomagoltuk, majd elindultunk. Ascoli Piceno -ig a horror forgalmas parti úton, majd az autósztrádán mentünk hogy hamar elérjük a hegyeket. Amatrice után az SS260 -on sikerült egy élvezeteset kanyarognunk száraz úton. Az SS260-ról Aringónál letértünk hogy a Lago di Campotosto tavat keletről kerüljük meg, mert ez egy gyönyörű út ami a Gran Sasso Nemzeti Parkon vezet végig csodálatos panorámával.Mire a tóhoz értünk durva sötét felhők lepték el a hegyeket, és cseperegni kezdett az eső. Ilyen a mi formánk. Felvettük az esőruhákat, és szitkozódva mentünk végig a Gran Sasso szerpentinjein esőben vizes úton óvatoskodva L\\'Aquila -ig. Itt a nemrég pusztító földrengés miatt rengeteg katona és rendőr volt az utakon. Láttuk a sátortáborokat, félelmetes belegondolni az itt történtekbe. Elgurultunk az óváros felé, hogy megnézzük a pusztítás eredményét, de olyan szinten zuhogott az eső, hogy az úton szabályosan hömpölygött a víz. Ehhez még hozzájött hogy akkora dugó volt mint később a hazaúton a Lánc híd előtt [ugye Zozoo ;)], ezért inkább úgy döntöttünk hogy hazaindulunk Teramo felé, reménykedve hogy távolodni fogunk az esőfelhőktől.Az SS80-on találkoztunk Giovannival a szeizmológussal, elmondta hogy aznap is volt három kisebb földrengés (2-3as erősségű), de mi nem éreztük. Találtunk itt egy gyönyörű duzzasztógátat, amin szépen végig is motoroztunk, nagyon király volt. Sanyi mondta később hogy látott kijönni egy morcos biztonsági őrt a bejáratnál, meg hogy az van kiírva hogy magánterület. Na de könnyű Sanyinak, mert ő ugye el tudta olvasni az olasz figyelmeztető táblát. :) Végül nem került sor semmilyen atrocitásra, és most elmondhatjuk hogy egy olasz áramszolgáltató duzzasztógátjának a tetején végigmotoroztunk tök illegálisan ;) Hát így történt hogy bejártuk a Gran Sasso hitetlenül szép kanyargós hegyi útjait, szinte kivétel nélkül vizes aszfalton és zuhogó vagy éppen csak szemerkélő esőben. Későn, fáradtan és picit letörten értünk haza, ahol Erika fantasztikus,már nem is emlékszem hány fogásos lakomával várt minket, ami kicsit megvigasztalta a társaságot.5. nap 2009.06.24 /szerda/ [115 km]Mostmár ott tartok, hogy már-már természetesnek tűnik hogy be van borulva és csepereg az eső, és olyan rutinnal veszem le és fel az esőruhát bárhol bármilyen helyzetben, hogy azt el sem tudjátok képzelni ;) Úgy keltem hogy esik eső. Erre a napra csak annyit terveztünk hogy átgurulunk a közeli Atriba, fotózgatunk és sétálunk a hihetetlen nyugalmat, és tipikus olasz hangulatot árasztó festői környezetben elhelyezkedő kisvárosban.Beöltöztünk az esőruhákba, és gurultunk pár száz métert az első benzinkútig, ahol elállt az eső, kisütött a nap, így le is öltöztünk :) Talán ez volt az a nap amikor a legkevesebbet áztunk :) Atri óvárosa leírhatatlan. Rengeteg fotót készítettünk, majd beültünk a főtéren lévő kávézóba, és élveztük a sziesztát. Az óváros teraszáról fantasztikus a kilátás, a távolban látszik a Gran Sasso is. Teramó felé jöttünk haza, egy nagyon kedves, kis forgalmú, gyönyörű úton. Sok helyen látszottak az úton a földrengések eredményként keletkezett hosszanti repedések. Érdekes volt látni. Kora délután értünk vissza, még rápihenünk kicsit a hazaútra, majd este sétáltunk egyet Robertóékkal Giulianova tengerparti sétányán, ahol egy olyan irgalmatlanul hatalmas fagyit ettem, aminek a méretéhez csak az íze hasonlítható.6. nap 2009.06.25 /csütörtök/ [669 km]Tanulva a második nap eseményeiből, szigorú korai indulást terveztünk. Udinéig ugyanazon a számomra szörnyű útvonalon haladtunk mint idefelé. Nem is ragozom, talán annyi hogy nem esett, sőt! Irgalmatlanul tűzött a nap, legalább 40 fok volt és nagyon elfáradtam a harmadik etap végére. De rendbe rakott teljesen mikor kibontottam, majd elfogyasztottam az Erika által csomagolt hihetetlen hamburgerkölteményeket, és energiaitalt. Rémlett valami hogy előző este villanyoltás előtt említette hogy csomagol nekünk pár szendvicset, meg itókát, de nem egészen erre gondoltam :) Tehát ekkorra az út unalmas részét le is tudtuk, és következett a gyönyörű és élvezetes Alpok. Gondolom már nem meglepő, ekkor elkezdett esni az eső is. Tarvízió felé gyönyörű tájon, tökéletes (és persze vizes) utakon motoroztunk. Már nem törődtünk az esővel sem, hihetetlen élmény az Alpokban motorozni.A szállásunk Ossiach -ban volt egy tényleg festői tó partján. Este jól elbeszélgettünk a magyar szakáccsal, aki szintén motoros. Ott parkoltunk a TL1000-e mellett. Mellesleg Fecónak egy irgalmatlan méretű grilltálat pakolt össze. :)7. nap 2009.06.26 /péntek/ [341 km]Gyönyörű napsütésre, és madár csiripelésre ébredtem. Lesétáltam a tóhoz fényképezni. Ossiach gyönyörű. Ahogy a tó körül magasodó hegyek előtt lebegő fátyolfelhők elúsznak a tó felett, a gyönyörű kék ég, a friss levegő, a harmatos zöld fű. Leírhatatlan. Csak álltam ott és ámultam. Azt mondom hogy ha másért nem, ezért a fél óráért már megérte ezt a túrát végigcsinálni. [persze sok más miatt is, de ez engem nagyon megfogott] Ott és akkor meg is fogalmazódott bennem, hogy soha nem megyek az Alpoktól messzebb motorozni. Nekem itt minden megvan amit akarok, egyszerűen hihetetlen a táj, tökéletesek az utak, hibátlan az aszfalt és elérhető távolságban van. Kell ennél több? Összepakoltunk, és elindultunk. Wiederndorf és Obendorf között a 81-esen találtunk egy nagyon szép függőhidat. Tök jól be tudtam lengetni a közepén állva :) Lavamund után van egy eszméletlenül élvezetes szerpentin a 69-esen. Lehet tippelni mi következett. Bingó! Zuhogó esőben, nagyon óvatosan és lassan tudunk végigmenni rajta. Le is tértünk a 69-esről Krumbachnál St.Lorenzen fele, ahol egy kicsi de fantasztikusan szép utat találtunk. Fecó itt határozta el hogy ideköltözik, és elvesz egy tehenészlányt. Internet csak van itt is ;) Itt elég sokat időztünk, gyönyörű volt az eső után párába burkolózó hegyoldal. Végig motoroztunk ismét a Dráva mentén Mariborig. A szlovén autópályán Maribor és Letenye között megint végig szakadó esőben jöttünk. Egy élmény volt. Kárpótlásul, nagyon pöpec szállásunk volt, egy Fecónak nagyon bejövős aranyos pincérlánnyal, isteni vacsorával, és finom pálinkával amire végül rábeszéltek a srácok.8. nap 2009.06.27 /szombat/ [478 km]Mégegy esős nap, de már megszoktuk. Esőben indultunk el Letenyéről: irány haza M7. Útközben kisütött a nap, meg is száradt a kesztyűm. Zozo javaslatára kihagytuk az M0-t, szerinte szombaton fél óra alatt át lehet menni a fővároson. Na ez nem jött be, de azért szeretünk Zozoo ;) A Lánc híd le volt zárva, valami sátras kirakodóvásárt rendeztek rajta. Most nem írom le mit gondolok arról aki ezt így oda kitalálta. A lényeg hogy tűző napon full motoros cuccban, megpakolt motorokkal, irgalmatlanul beállt dugóban izzadtuk szét az agyunkat mire végre fel tudtunk menni az M3-ra. Az M3 hazáig már csak a szokásos. Esőruha fel, esőruha le még néhányszor, de már rutinosan, kínunkban röhögve. Jó volt hazaérni 3500 km-el a csuklómban, jó volt átölelni Andit és a gyerkőcöket, majd jó volt végignézni közösen a sok sok képet amit a 8 nap alatt kattintgattunk.Motoros üdvözlettel\nPaZso CBR1100XX\nps1: Köszönet Erikának, Roberónak és Giordinak a csodálatos vendégszeretetért ps2: Köszönet Sanyinak a meghívásért ps3: Köszönet Zozoonak, Sanyinak és Fecónak a társaságért ps4: Köszönet Fecónak és Zozoonak hogy nem folyt vér a GPS vs térkép vitában ps5: a túránkról olvashattok még www.barangolo.com -on is Fotóalbum: Appeninek 2009\r","date":"2009. 06. 20.","externalUrl":null,"permalink":"/motorozas/2009-appeninek/","section":"Motorozás","summary":"","title":"2009 – Appeninek","type":"motorozas"},{"content":"Pankotai Zsolt vagyok, szoftverfejlesztő. Több mint húsz éve foglalkozom informatikával.\nPályafutásom során a rendszerüzemeltetéstől és a webfejlesztéstől a vállalati szoftverek fejlesztéséig több területen is szereztem tapasztalatot. Az évek során sokféle technológiával és rendszerrel dolgoztam, a vállalatirányítási alkalmazásoktól és C++-os asztali szoftverektől a nagyvállalati termékeken át a modern, felhőalapú szolgáltatásokig.\nJelenleg a Tungsten Automation (Recognita) csapatának senior szoftverfejlesztőjeként egy felhőalapú nyomtatásmenedzsment-megoldás fejlesztésén dolgozom, elsősorban Java és Spring Boot alapú backend szolgáltatásokon, Kubernetes- és Azure-környezetben.\nA munkámon kívül is szívesen foglalkozom informatikával. Különösen közel áll hozzám a Linux, legyen szó asztali rendszerekről, szerverekről vagy más felhasználási területekről. Szeretek új dolgokat kipróbálni, kísérletezni a különböző technológiákkal, és megtalálni a megoldást egy-egy problémára.\nA motorozás is fontos része a szabadidőmnek, mostanában különösen szeretek versenypályán motorozni. Számomra ez egyszerre kikapcsolódás és lehetőség a folyamatos tanulásra, a koncentrációra és a technika jobb megismerésére.\n","externalUrl":null,"permalink":"/about/","section":"PaZso","summary":"","title":"Magamról","type":"page"}]